Magyar bölcsődal Ráteszem kezemet a szájukra, hisz gyerekként sírnak, ordibálnak, hallgatni nem érdemes, anyának se őket. Bölcsőben ringatom a türelmet, mélyen feszít a mellkasa, nyávogásra készen, ha fejvesztve rohangálnék se nyögdécselne, mosolyog, úgyis tisztába kell tennem. Kisfiúként néz ki az ablakon a hatalom, szemlélődik és nem fél megkérdezni, mi az ott, nézi a tájat, úgy hiszi, minden virágfejnek ő a példaképe. Válaszul...

 Duplafúga KZ falra, rózsaszínnel Fahordón ül és tanakodik, mord tekintete Félelmetes, körülötte zúgolódás, nincs Magvas magyarázat az emberi mozdulatra, Apai görcs, mindennek érzi súlyát, Fertőző sajátja, örömtelen arcra villan ismét Mosolya, barátja testét vizsgálja, szöget Vagy annak helyét keresi a bőrén, szabad Lágerfalon vonaglik, női ruhába bújva, Maszkot visel, undorba mártott izzadság- Cseppek homlokán, kalodába zárja...

 Tükörfúga Szánalomra méltó vagyok saját tükörképemnek. Miként a fehér fényt megtöri az undorom. És torkomat tunkolja mérgezett kendőjével. Beszédre kényszerít, miközben sebeimet ápolja. Mégis sűrű volt, és egészen kietlen, mint mögöttem a fenyves, hegyek, völgyek, dombok. Tudom, hazudik, ezért felejtek el mindent. Rámája szürkén fénylik, és hamis a színe. Elhagyta a remény tisztasága, mesztelen lenne? Kötve hiszem. Nem, nem,...

WISŁAWA SZYMBORSKA Beolvashatatlan Könyvesboltokban nem tartanak távirányítót Prousthoz, nem tudsz átkapcsolni egy focimeccsre, vagy vetélkedőre, ahol a nyertes autót visz. Tovább élünk, de pontosabban kevesebbet, hogy azt röviden el lehetne mesélni. Gyorsabban, távolabb és egyre gyakrabban utazunk, habár felidézzük emlékképeinket. Ezen itt néhány fickóval állok. Azt hiszem, az ott az Exem. Mindenki meztelen, talán egy tengerparton...

WISŁAWA SZYMBORSKA: Bérgyilkosok Azon gondolkodnak naphosszat, hogyan és miként öljenek, ahány ölés, annyi félén. Kivéve, ha gusztusosan megebédelnek, imádkoznak, megmossák a lábukat, madarakat etetnek, felhívnak valakit, miért ropog a válluk, ha levágnak egy ujjat, hogyan állítsák el a vérzést, ha nők lennének, betétet vásárolnának, szemfestéket, vázába virágot, jobb napjaikból viccet csinálnának, rostos lét vennének magukhoz a...

WISŁAWA SZYMBORSKA: Válás A gyerekeknek a világ végét jelenti. A macskának egy új Úrat. A kutyának egy új Gazdit. A bútoroknak lépcsőt, rakodást, erre vagy arra. A falaknak a világos foltok, ahol egykor képek lógtak. Szomszédoknak új témát, hogy ne unatkozzanak. A kocsi meg örült volna egy másiknak. A regényeknek, verseknek – mindegy, csak vigye őket, aki akarja. Az enciklopédiákkal és a videókazettákkal a legrosszabb a helyzet, említésre se...

 WISŁAWA SZYMBORSKA: Nehéz együttélés az emlékezettel Hálátlan közönség vagyok a saját emlékezetemnek. Azt akarja, minden percét végig hallgassam, de én csak izgek-mozgok, röfögök, figyelek is, meg nem is, kimegyek, visszajövök, aztán újra el. Minden időmet és figyelmemet le akarja foglalni. Könnyedén jön, amikor alszom. Nappal más a helyzet, irigykedik ezért. Őszintén odacsúsztat régi leveleket, fényképeket, felizgatja minden jelentős...

WISŁAWA SZYMBORSKA: VERMEER Amíg a rijks múzeumbeli megfestett nő, nap mint nap, átönt egy kancsó tejet egy tálba, csendben és odafigyelve, addig a Világ nem érdemelte ki a világ végét. Vermeer Dopóki ta kobieta z Rijksmuseum w namalowanej ciszy i skupieniu mleko z dzbanka do miski dzień po dniu przelewa, nie zasługuje Świat na koniec świata. (lengyelül, eredeti) Vermeer So long as that woman from the Rijksmuseum in painted quiet and...

 WISŁAWA SZYMBORSKA: Utópia Sziget, ahol minden világossá válik. Itt álljon, bizonyítékok alapján. Nincs más elérhető út ezen kívül. Felelet súlya alatt roskad a bokor. Időtlen idők óta nő itt, szabadon az Érvényes Hipotézis fája, ágakkal. A Megértés fája vakítóan egyenes és egyszerű, tavasszal érik rajta az Aha. Minél sűrűbbek a fák, annál hatalmasabb kilátás nyílik a Nyilvánvalóság völgyére. Ha kétely merülne fel, a...

WISŁAWA SZYMBORSKA: W parku -Ojej - dziwi się chłopczyk- a kto to ta pani? -To pomnik Miłosierdzia, czy czegoś takiego- odpowiada mama. -A dlaczego ta pani taka po...o...o...poobijana? -Nie wiem, odkąd pamiętam, zawsze taka była. Miasto pownno coś z tym w końcu zrobić. Albo wyrzucić gdzieś, albo odnowić. No, już już, chodźmy dalej. PARKBAN - Hú, mondja meglepődve a kisfiú, hát az a hölgy kicsoda? - A jótékonyság szobra, vagy valami...