WISŁAWA SZYMBORSKA:
W parku

-Ojej - dziwi się chłopczyk-
a kto to ta pani?

-To pomnik Miłosierdzia,
czy czegoś takiego-
odpowiada mama.

-A dlaczego ta pani
taka po...o...o...poobijana?

-Nie wiem, odkąd pamiętam,
zawsze taka była.
Miasto pownno coś z tym w końcu zrobić.
Albo wyrzucić gdzieś, albo odnowić.
No, już już, chodźmy dalej.


PARKBAN

- Hú, mondja meglepődve a kisfiú,
hát az a hölgy kicsoda?

- A jótékonyság szobra,
vagy valami ilyesmi –
válaszolja az anyja.

- De miért ilyen
me... e... e... megviselt?

- Nem tudom, mindig így
nézett ki, szerintem.
A város köteles érte tenni valamit.
Vagy kidobják, vagy felújítják.
Nos, gyerünk, menjünk tovább.

(Nagypál István fordítása)
W. Szymborska: Chwila/Moment, 2011, Znak