WISŁAWA SZYMBORSKA:
Utópia

Sziget, ahol minden világossá válik.
Itt álljon, bizonyítékok alapján.
Nincs más elérhető út ezen kívül.
Felelet súlya alatt roskad a bokor.

Időtlen idők óta nő itt, szabadon
az Érvényes Hipotézis fája, ágakkal.

A Megértés fája vakítóan egyenes és
egyszerű, tavasszal érik rajta az Aha.

Minél sűrűbbek a fák, annál hatalmasabb
kilátás nyílik a Nyilvánvalóság völgyére.

Ha kétely merülne fel, a szél eloszlatja azt.

A visszhangok hívatlanul felkavarják
és buzgón elmondják a világ összes titkát.

Jobbra egy barlangban az Értelem pihen.

Balra a Mély Meggyőződés tava látható.
Az Igazság tör fel a mélyéből és úszik fel-le a felszínén.

Meginghatatlan Magabiztosság tornyai emelkednek
a völgy felett. Innen remek kilátás nyílik a Dolgok Lényegére.

A sziget lakatlan, minden kedvessége ellenére.
A bátortalan lábnyomok szétszóródva,
kivétel nélkül, a tenger felé néznek.

Hogyha mindent, amit tettél, itt hagysz,
és alámerülsz, vissza se nézve, a mélységbe.

A feneketlen életbe.


(Nagypál István fordítása)

Lengyelül: http://www.nobelprize.org/nobel_prizes/literature/laureates/1996/szymborska-poems-1-p.html
Angolul: http://www.nobelprize.org/nobel_prizes/literature/laureates/1996/szymborska-poems-1-e.html