WISŁAWA SZYMBORSKA
Kamaszlány

Én - kamaszlány?
Ha ő előbb tudja, itt és most, mint én,
közelinek és barátságosnak kezelem őt,
annak ellenére, hogy idegen és távoli.

Könnyet ejteni, homlokon csókolni,
mi mást jelenthetne,
mint a szülés örömén osztozni?

Annyi különbség van köztünk,
valószínű, hogy csak csontozatunk ugyanaz,
a koponyaüreg boltozata, a szemüregek.

Amikor szeme kicsit nagyobbnak tűnik,
akkor szempillái meghosszabbodnak,
ő magasabb és egész testét sima,
szeplőtlen bőre borítja be, szorosan.

Ismerőseink, barátaink összekötnek, igaz,
amíg az ő világában valamennyien élnek
még, addig sajátomat senki se élte túl
ebből a közös körből.

Elég mélyen eltérünk egymástól,
teljesen más dolgokról beszélünk és gondolkodunk.
Szinte semmit se tud -
de makacssága ennél sokkal szembetűnőbb.
Többet tudok nála -
de semmit se biztosan.

Verseket mutat nekem,
gondosan és érthetően írt kéziratokat,
melyeket évek óta nem használtam.

Olvasom a verseket, olvasom őket.
Nos, talán egy ha
adódik, ami rövidebb
és megérint néhány helyen.
A többi nem mutat jól.

A párbeszéd elbukik.
Az idétlen tekintetében
az idő értéktelen és bizonytalan.
Magaméban messze értékesebb és pontosabb.

Se búcsú, se mosoly,
semmi érzelem.

Amikor eltűnik,
sietségében elhagyja sálát.

Valódi gyapjúból való,
színes, csíkos,
neki horgolta
anyánk.

Még mindig megvan.

Forrás: WISŁAWA SZYMBORSKA: Tutaj/ Here, Znak, 2012
fordította: Nagypál István