Tutaj

Habókos kisfiú –
engem figyel, szemüvege a nagyítója,
idétlen tekintetében egy férfit látok,
amikor hazajön a gyógyszertárból és
a konyhában talál, amint éppen főzök,
meztelenre vetkőzik, pisilni megy
vagy kezet mos, megrángatja zsíros
és izzadt pólómat, pedig magasabb
nálam, nem felejti elmondani, hogy
szeretlek, és kérdés nélkül elolvassa
újabb versem, miközben a szófán
ülök, még olvasok, így mosolyog rám.
Morog, ha nem megyünk el sétálni,
és nem veszünk egy szelet túrótortát
a Maja cukierniába két zlotychért,
dacol a hideg víz ellen, hogy meg-
nézze a Rábában úszkáló halakat,
amíg a kajakozókat figyelem a part-
ról – talán eleveznek a torkolatig,
aztán hazamegyünk –ha nem is
kézen fogva – este, mint apa és fia