WISŁAWA SZYMBORSKA:
Az öngyilkos szobája

Fogadok, hogy azt hiszed, üres volt a szoba.
Három szék volt ott, erős háttámlával.
Lámpa, a sötétben való küzdelemért.
Íróasztal, rajta tárca, néhány hetilap.
Egy gondtalan Buddha és egy aggódó Jézus.
Hét szerencse elefánt, notesz a fiókban.
Azt hiszed, hogy címeink nem voltak ott?

A könyvek, a képek, a lemezek hiányoznak, gondolnád?
Ott a vigasztnyújtó trombita, fekete kezében.
Saskia, barátságos kis virággal.
Az istenek öröm szikrái.
Odüsszeusz életről álmodva fekszik kiterítve a polcon,
az öt éneken át tartó kalandjai után.
A moralisták
aranybetűvel írott családneveik
a cserzett könyvgerinceken olvashatóak.
Közvetlen mellettük a politikusok támasztják nekik a hátukat.

Még sincs kiút az ajtón át,
az ablakon keresztül nincs kilátás,
pedig a szobából éppen úgy tűnt, van.
Szemüvege az ablakpárkányon heverve nézett a távolba.
Egy légy zümmögött, vagyis még élt.

Azt hiszed, hogy levelei bármit is elmondanak nekünk.
De ha azt mondom, nem volt ott egy levél sem –
és mégis, minden barátja, valamennyien
egy üres borítékot helyeztek el egy pohár falára.

Forrás: WISŁAWA SZYMBORSKA, Nothing twice - selected poems, WLiterackie, 2012
Fordította: Nagypál István