ROBERTO BOLANO
Huszonéves önarckép

Elindultam, átléptem a határt, úgy hogy azt se
tudtam, hova tartok. Minden félelmemmel
együtt, liftezett a gyomrom, a fejem búgott:
azt hiszem, megcsapott a halál jeges szele.
Nem tudom. Elindultam, azt hittem, szégyen,
hogy ilyen hamar, ugyanakkor
hallottam azt a titokzatos és meggyőző hangot.
Hallottad vagy sem, de én hallottam,
és azonnal kitört belőlem a sírás, szörnyű,
levegő és tenger szülte hangok voltak.
Mint kard és pajzs. Aztán
a félelem dacára elindultam, arcomat
a halál arca felé fordítottam.
És képtelenség volt becsukni előtte a szemem,
nem tévesztett szem elől ez a furcsa látvány,
lassú és furcsa látvány, azon gondolkodtam,
miként rögzítette ilyen gyorsan a valóságot:
srácok ezrei néznek így ki mint én, lányos
vagy szőrős arcúak, de mint minden latin amerikai
a halállal borotválja le az arcát.


Forrás: Roberto Bolaño, Self Portrait at Twenty Years In The Threepenny Review 111, 2007 Fall
Fordította: Nagypál István