LATTER DAYS


Miként lehet mégis sikeres egy sztereotípiákkal és klisékkel applikáló film? Hogyha ezeket kifogástalanul és pontosan meséli el, azaz őszinte. Talán éppen ezért tartom az egyik legjobb meleg filmnek a Letter days-t. Hiszen, nem szándékozik blockbuster lenni, nem vágyik szakmai sikerekre, egyszerűen, színházi allűrök nélkül, teljesen kiforrott dialógusok nélkül vágja az asztalunkra az életből kihasított képeket.

Aaron hite

Először is, arról kell beszélnem, miről is szól a film. Egy fiatal, pocatelloi mormon fiú, Aaron önelfogását mutatja be. Persze, korántsem olyan komolyan, mint az Imák Bobbyértben, de a főhőst játszó S. S. megteszi, amit a szerepe megkíván. Hogyan máshogyan mesélhetnénk el ezt a sztorit? Ugyanis, a legjobb azzal neki menni valaminek, ami annak a gyengéje. Ha hiszel valamiben, akkor az általában sarkított elképzelést mutat be, legfőképp egy olyan vallás, mint a mormon. A mormonizmus kritikájából fakadóan nem tudunk nem eltekinteni attól, hogy Aaron úgy próbál minden tőle telhetőt megtenni a mormon egyháznak, hogy időközben felismeri önmaga bűnét: homoszexualitását. És ennek fényében képes megtenni mindent, amit a szülei is elvárnak tőle. Aaron három másik mormon fiúval érkezik L. A.-be, mester és tanítványaként. A film későbbi szakaszában Ryder (Aaron "mestere", Elder) mondja Christiannek, hogy ő volt tulajdonképpen az a személy, aki négyükben tartotta a lelket, aki igazán hitt ebben az egész "vallásban". És miért éppen őt választja Christian (a meleg szomszéd, akibe Aaron beleesik). Aaron bevezető monológja és a lezáró szavai is erre a meggyőződésre vezetnek, megtalálja azt a pontot a mormonizmusban, ami igazán kiveti magából. Rájön, hogy isten nem kér tőle semmi egyebet, csakhogy boldog legyen. És ahogy az lenni szokott, a filmet kritizáló kritikus tömeg azért nem érti meg a film központi lényegét, mert sosem érezték azt, amit a szerző, a rendező láttatni akart. Színészi játék nélkül vitte vászonra a karaktereket, csupaszon. Ezért tud hiteles lenni a legtöbb karakter. Pedig érte mindegyiket savazás.

Aaron szíve

Aaron, ártatlan, jó kiállású fiú. A húga által elejtett szavak arra utalhatnak, hogy öccse, Aaron nagyon is tisztában van érzéseivel, pontosabban másságával, és ezt a húga is tudja, aki csak azért hisz az egész vallásban, mert apjuk lelkész. Mindezek ellenére mégis ártatlan, hiszen nem ismeri fel Christian hazugságait. Ezért történhet meg a filmben, hogy anyja Christiannek azt vágja a képébe, hogy fia meghalt és köszöni, hogy elvesztette miatta. Ezzel akart bűntudatot kelteni Christianben. Mert anya lévén nem hitte, hogy valaki szeretheti a fiát, aki mindezek előtt fogadott a becserkészésére. És valljuk be, vallás nélkül is hasonlóan döntött volna egy anya, itt a hithű mormon anyai szerep még nagyobb lapáttal tett erre rá. Akkor se hitt volna Christiannek, ha nem fogad a fiára, mert Christian meleg, ráadásul nem akármilyen, bulibajáró, drogos, nagyvárosi. Persze, nem csupán féltésből tette az egészet. Eleget kellett tennie férje mély vallásosságán. Félt a szégyentől. Ezt a firkászok sose fogják fel, aki kisvárosból jött, annak meg kell küzdenie önmagával is és az egész közösséggel is. A mormon közösség pedig kritikusabb egy manhattani zugfirkásznál is. Aaron ejti el halkan Christiannek, hogy te nem tudod mit áldoztam fel érted. Christian szinte meg se hallotta ezt a mondatot. És ez nem is volt igazán baj, mert bár megtanulta, hogy mennyire önzőn viselkedett, sose fogta fel, mit tett azzal az emberrel, aki a kezdetek óta felfigyelt rá. Aki nézte az ablakon keresztül, nap mint nap, mit csinál, mert érdekelte és Aaron volt olyan vak, hogy Christian hazugságait nem vette észre. Sokan azt mondják, a film szerelmükről szól, pedig korántsem. A két fiú között csupán az utolsó percekben szökik fel az igaz szerelem.

Az Ex-Playboy és Christian

Az ex-playboy, AIDS fertőzött férfi szerepe kifejezetten emelkedett volt. A színész a leghitelesebb karaktert játszotta a filmben. Ő töltötte be a bölcs szerepét. A legtöbb önéletrajzszagú filmben mindig megtalálható egy kimondottan médium-varázsló szerep. Az ex-playboy erre a legalkalmasabb. Egy haldokló ember szavaira mindig figyelni kell, mondták a nagyok. Ő már tudja, mit lehet hibázni. A sztereotip Christianról itt rántja le igazán leplet. A haldokló minden látogatásakor segítőkész, Christian igazi görbe tükre. Christian szerepét egészíti ki, "előtte-utána" típusú reklámokból. Megfelelően adagolva ezt humorral és iróniával. Az elszáradt virág metaforikus megjelenése: "sose dobunk semmit, ami még nem egészen halott", mondja a haldokló playboy. Mert akkor se tanult eleget Christian az esetből, amikor Aaron anyja hazudik a telefonban Aaronról. Christian nem Aaron elvesztését sajnálja, hanem igazából a tettét. Akkor döbben rá mit tett és mit érzett Aaronért, amikor hazaviszi az elhagyott zsebórát. Az óra szimbolikusan Aaron halott testét jelentette, amit haza kellett vinnie a családhoz, annak ellenére, hogy Christiannek ez volt az egyetlen tárgyi emléke Aarontól. És ezt a gesztust az anyja se bírta el, megtört a hite, szerepe. Mert ezzel jött rá, hogy a megérdemelt hazugság Christian számára elég volt ahhoz, hogy felismerje tettének súlyát, és aki ezt felismeri, az felismeri a boldogságot is.

A nőiség megjelenítése

A filmben három féle női karakter mutatkozik be: egy barátnő, egy anya és egy feminista. A fiatal barátnő esetlen, keresi önmagát, Christiannek a belső hangja. Dalai akkor csendülnek fel, amikor azt elmondott szavakkal nem lehet. Az anya szerepét Aaron anyja mutatja be. Vannak, akik a szerepet nem tartják elég pontosnak, pedig a nő minden szavából előbújik az a típusú anyuka, aki igazán szereti a gyermekeit, de a férfi központú családban az ő szerepe nagyon csekély, így nem is próbál ellenállni a férfi tekintélyének. Nincs bátorsága hozzá, mert önmagához sincs bátorsága, gyenge. Gyenge, mert nem fut a kocsi után, gyenge, mert nem megy el egészen Christianhez, hogy elnézést kérjen. Ezzel bünteti önmagát. Sok nő elveszíti az öntudatát egy karakteres férfi mellett. A feminista szerepet Lila tölti be, aki oly rideg és férfias, hogy azt se hisszük el, hogy férfi, azaz illető, akit elveszített. Gyanítom, hogy Ben a barátnőjének orvosa volt. Végig hazudja a szerepét és ez a legjobban akkor tűnik fel, amikor Aaron naivan segít neki. Lett volna olyan bunkó, hogy visszaadja a frottír zsebkendőt, amit Aarontól kapott, mert azt is gyűlöli, ha azt látják rajta, hogy igazán sír. A padon se sírt, férfiasan elrakta magában a fájdalmát és mindezt gyakorlással érte el, ahogy Christiannek bevallja. Nem veti meg a piát és a homoszexualitást, mondta Aaronnak a film végén. A piához való nyúlás az érzelmek elfojtása érdekében volt szükségszerű. Ő a legtámadhatóbb figura a történetben, pedig nagyon is életszagú. Rettentő nehéz szerep, a Lilát alakító színész ki is esik a szerepéből, mert egyszerűen nem ilyen komor.

Ellenérték

A film legértelmetlenebb és legbutább részei az átnevelő intézetben zajlottak. Aaron kinevelése egészen középkori eszközöket mutat be, az elektromos szék jelenete pedig egyszerűen nevetséges volt, teljesen kilógott a filmből, elég lett volna a megsebesült Aaront a szobájában mutatni és kívülről az intézet nevét. A rendező itt elvétette az irányérzékét, ami a film egészre eddig a pontig érvényes volt. Ezután nehezen lábal ki a film a történetből, és ahogy Aaron kétségbeesetten keresi Christiant a városban is összecsapott volt. Nyugodtan lehetett volna hosszabb, főleg Christian bánata a film második felében. Mert a rádöbbenés, a megbánás bemutatása nem elég bemutatni pár finom beszélgetéssel, ide több kell, több olyan, mint az ex-playboyos beszélgetések. Mindezek ellenére nagyon szerethető, többször is megnézhető film. Elég kezdő rendezőről beszélünk, ezért mindenképpen jónak tartom.

Értékelés: 82%

Latter Days (2003)
Főszereplők: Aaron - Steve Sandvoss, Christian - Wes Ramsey
Írta és rendezte: C. Jay Cox .