Megan O'Rourke
Halflife

Odaát az ablakban
azok a kékszínű fényfoltok
sose alszanak ki –

katódok, hajókötelek, minden apró
részében rávilágít a szürkületre –
ahogy elhalad a daruk, a rakpart és

a mérgezett osztrigatelepek mellett,
a fák rádiummal töltve állnak,
színük, akár lövésre kész golyók,

a teherlap himlővörös, a tenger besárgul
majd elhalványul –
l'heure bleue, a várakozás ideje.

Minden kórházban
engem vetített a tévé,
miközben az őr mögött belopóztam

A kezemet a szádra tettem
miközben arcodat
a párnára szorítottam –

Áthaladtam a fényes utcákon, étkezdék mellett,
miközben a lelkész lustán felém fordul,
szervízállomások, hirtelen kiforduló autók zaja.

Meddig világítanak még? Hosszabb ideig,
mint gondolod. Te csak éld az életed, ahogy
a város, szórakozz és őrjöngj.


Fordította: Nagypál István
Forrás: Poetry magazine, 2005 September