WISŁAWA SZYMBORSKA
Kórházi jelentés

Az fogja meglátogatni, aki a legrövidebb gyufát húzza.
És én vesztettem. Felkeltem az asztalunk mellől.
A beteglátogatási idő éppen csak elkezdődött.

Egy szót se szólt, üdvözletem jeléül.
Próbáltam megfogni a kezét – mint
egy éhes kutya, elrántotta kezét, akár a csontot.

Egy haldokló zavartságával feküdt ott.
Mit is mondhatnék ebben a pillanatban?
A tekintetünk elkerülte egymást, akár egy montázson.

Az se érdekelte, hogy megyek vagy maradok.
Senkiről se esett szó az asztaltársaságból.
Se rólad, Bolek, és rólad se, Tolek, akárcsak rólad, Lolek.

Megfájdult a fejem közben. Végül is, ki haldoklik?
Beszedtem egy marék gyógyszert, a három szál ibolyát üvegbe tettem.
Miközben a napról beszéltem, az eltűnt.

Mindenben az a legjobb, hogy a lépcsőn elszaladhatsz.
És az sem utolsó, hogy kapuik nyitva állnak előtted.
És neked a legjobb, hogy társaid várnak rád, az asztalnál.

A kórházi szag tesz engem igazán beteggé.

Fordította: Nagypál István
Forrás: Wisława Szymborska, Nothing twice - Selected poems, 2012, WL 
Eredeti cím: Relacja ze szpitala (Report from the hospital)