MEGHAN O’ROURKE
ELMÉLKEDÉSEK, LEPKEFÉNYBEN Drága szemem, oly sok ideje
nézed már – az eget, a mélyre hangolt trombitákat
a Chrysler Building freskóin,
a High and Low lepusztult drogtanyáit,
ahol a testek apró fehér virágként himbálóznak –
megannyi adóság, megannyi élvezet.
Biztos, hogy ugyanarra a kék színre gondolunk?
Szellemük neurózisban szenved?
Meddig mennek el és honnantól üldözi őket?
Nézd – itt. Nem, nézd.
Próbálom megszabadítani magamat önmagamtól,
miként az alászálló felhők elúsznak.
Minden éjjel a dobszó robaja kísért a közparkon át.
Összegyűlnek a gengszterek, ahogy a zsaruk elhúznak.
Mi a csuda folyhat ott az utcán
hajnali háromkor a különös fehér fényben.
Odakint a műterem ablakán kívül,
a folyó mentén a cimbalom melegágya fekszik,
a víztározók akár a harmonikák, Alcatraz.
Mégis fel kell kelned reggel.
A nap, állatot se kímélve, vakítóan süt a hóra.
Nézd csak, sőt nézz fel, valami egészen
különös emelkedik fel a távolban.

Fordította: Nagypál István
Forrás: Halflife, Norton, 2007