Meghan O'Rourke
KÉT NŐVÉR


IV. Az elveszített nővér

Látom ám, mire gondolsz, ezen a sivár képernyőn,
amit te szürkeállománynak hívsz. Miközben beúszik
egy sötét kép – kötélhágcsók feszülnek a zöldfenyőkre.
Avagy más evilági dolgok – ceruzák, csorbult vázában.
Aztán gondolatnyi csend, majd élénk kitörések –
és beleolvad a hosszú távú memóriánkba.

Az emlékezet, a tied, ez a képernyő –
melyre oly könnyű rávésni az emlékeket.
És oly könnyen ki is törölhetjük őket.
Bár nem lehet mind a tied; mennyire keveset tudsz
az életről. 1982-őt írunk, január, kedd,
az atya a szakadó hóban áll, a kutyus még
új volt, miközben szájából kiáll a szivarvég.

Érted? Nem emlékszel élénken és pontosan,
megzavar a tér csupaszsága,
és ez a csupaszság, ez az a kép, amely
kiakaszt és falhoz állít, látod már? Úgyhogy
semmiképp se gondold azt, hogy a másik feled vagyok.


Fordította: Nagypál István
Forrás: Halflife, Norton, 2007