A halottak levelei
–Wisława Szymborska


Akár a tehetetlen istenek, úgy olvassuk a halottak leveleit,
istenek mindazonáltal, mióta tudjuk, ami ezután következik.
Tudjuk, hogy az adósságok sose lesznek kifizetve.
Ráadásul az özvegyek, éppen hogy meghaltak, újra férjhez mennek.
Isten nyugosztalja az alvó halottakat,
hiszékenységük, esendőségük, szánalmas meggondolatlanságuk végett.
Látjuk az emberek arcát, melyet hátuk mögött vágnak.
Még halljuk az utolsó szavaikat, mielőtt azok végleg elhalnak.
Minden hájjal megkent mosollyal arcukon, előttünk ülnek,
és lefújja fejükről a kalapot a tomboló vihar.
A rossz szájízük, Napóleon, a gőz, az elektromosság,
a gyógyítható betegségek végzetes ellenszere,
ostoba haláluk megegyezik Szent Jánoséval,
hamis mennyországképük megegyezik Jákobéval.
S csendben nézzük a parasztokat a sakktáblájukon,
még három lépéssel később is őket látjuk.
Mindent, amit a halott előre megjósolt, végül máshogy alakul.
Vagy egész csekély a különbség, amely elmondatott, egészen más.
Közülük a legbuzgóbb kitartóan bámul a szemünkbe,
tervük azt sugallja számukra, hogy rátaláltak végzetükre.


Fordította: Nagypál István
Forrás: Nic dwa razi, WL, 2012