HÓ

Kutyaszag, húgysárga; megbomlott
angyalforma a hóban, az eresz alatt.
Elromlott az idő. Ránézek a cigi–
csikkekkel tűzdelt havas szemetesre,
akár a szicíliai templomrom kövén
ülő tarajos sül. Megfáradt lepedők
borítják a szélvédőket, és a betont
kirágta a feltörő vízszegény talaj.
És menedéket talált önmagának
a megolvadt márciusi jég, hiszem,
hogy felfedezem a nyelvrácson át
a leheletnyi rést, ahogy a szivacsos
testek is megtelnek vérrel. És vajon
a medveméretű kutyának nyoma
a hóban meddig kísért el hazáig?
Az ablakból figyel már a tavasz.