Egy magyar baráthoz
–Doris Lessing

Megnyitják a börtönöket áprilisban.
Te előre megmondtad, múlt éjjel.
Visszaemlékszem a hideg cella foglyaira.
Akik megálmodták, áprilisban e falak megnyílnak.

Már nőnek a virághagymáim.
Jácint, nárcisz, kikerics. Közös tavaszunk
biztos helyen, a konyhatálban, vadföldbe ültetve.
Áprilisban fognak majd virágozni.

Lesétálok a London úton.
Akiket nem ismerek azok is, mi is mosolygunk.
Kezünkben nem nő félelem.
Szemeim nem azt sugallják, el kell, hogy áruljalak.

Ismerek egy idős hölgyet.
Napjai schillingben vannak megszámlálva.
Férje sérüléseibe halt bele.
Szelleme 1939-ben hagyta itt.

Azt mondta, férjét a Háború vitte el;
azóta nőnek jácintok a konyhatálban.

Ismerem a tíz éve szökött férfit.
Miközben a macskát simogatja, azt kérdi:
miért öltem meg a bátyámat?
Nem tudhatom, nem emlékszem rá,
nem akartam megölni a bátyámat.

Lesétálok a London úton és
megérintem az idegenek tiszta kezét.

Emlékszem a hideg cella foglyaira.
Akik megálmodták, tavasszal e falak kinyílnak.


Fordította: Nagypál István
Forrás: Wikipédia