NYÁRI KERT
LOUISE GLÜCK

2

Mikor némiképp újra rátaláltam ezekre az emlékekre,
visszatettem a fényképeket, ahol rájuk találtam,
egy réges-régi zsebkönyv lapjai közé,
melyek szélei tele voltak írva
jegyzetekkel, néhol egy-két szó volt, de gyakrabban
fordult elő szellemes megjegyzés vagy felkiáltás,
úgy mint "Egyetértek" vagy "Bizonytalan, tanácstalan vagyok" –

A tinta megfakult. Imitt-amott nem tudom elolvasni,
mit is gondolhatott szerzője, miközben
horzsolásszerű foltokra lettem figyelmes,
hirtelen azt vettem észre, hogy potyognak könnyeim.

Egy ideig a kezemben tartottam a könyvet.
A címe szerint: Halál Velencében;
Én írtam a lap szélére, feltéve, ha Freud elhiszi,
semmi sem a véletlen műve.

Így hát a kis fénykép sorsa
újra eltemetett, ahogyan régen is, a jövő számára.
A lap szélén csupán két szó volt,
egy nyíl mutatott rájuk: "meddő" és az oldal alján: "feledés" –

"Neki pedig úgy rémlett, hogy sápadt, bűbájos
pszichológus ott künn rámosolyog és fejére int…"*

_________________________
* Idézet Thomas Mann, Halál Velencében c. könyvéből, az idézetett fordította: Lányi Viktor

Fordította: Nagypál István
Forrás: Poetry magazine