KLASSZIKUS
—Charles Bukowski

angol tanárunk a Jr. High-ban,
Mrs. Gredis nem ült
az asztala mögött, az első asztal
üresen maradt, és felült
az asztal tetejére és jó
magasan keresztbe rakta a lábát,
láttuk a hosszú selymes
lábait, oh az a varázslatos lágyék,
tüzesen csillogott a teste, ahogy
csavargatta bokáját
abban a fekete magas sarkú cipőben,
amikor újra keresztbe tette lábait és
Hawthorne-ról meg Melville-ről
meg Poe-ről és másokról beszélt.
mi srácok egy kukkot se hallottunk,
de az angol volt a kedvencünk és
sose becsméreltük Mrs. Gredist, még
vitatkozni se vitatkoztunk vele,
mi csak ültünk és néztük Mrs. Gredist,
és tudtuk, anyáink se néztek így ki,
osztályból a csajok se néztek így ki,
de még a nők sem az utcáról, akiket láttunk.
Senki se volt olyan, mint Mrs. Gredis,
és Mrs. Gredis is tudta ezt,
ott ült húsz tizennégy éves
kamasz fiú előtt, akik sose
fogják elfelejteni őt,
még háborúk és évek múltán sem,
egy nő se lesz olyan, mint ő,
minket néz, miközben hozzánk beszél
minket néz, miközben figyeljük őt,
huncutul vigyorgott ránk szemével
ránk mosolygott.
újra és újra
keresztbe rakta lábait,
miközben szoknyája lassan
egyre feljebb és feljebb csusszant,
de ő csak beszélt Hawthorne-ról,
meg Poe-ről meg Melville-ről és másokról,
amíg ki nem csöngettek az óráról,
a leggyorsabb óránk volt aznap.
köszönjük Mrs. Gradis,
a csodálatos tanítását,
a tanulást, több mint
könnyebbé tette,
köszönjük Mrs.
Gredis, köszönjük
önnek.



Fordította: Nagypál István
Forrás: Bone Palace Ballet