depis kölyök
—Charles Bukowski

lóvém az sose volt, de bicajom
az igen
és ha nyáron volt is egy kis
tennivalóm, akkor is lebicikliztem
a partig majd vissza.
véresre ültem a picsám LAtől
Venice beachig,
a nagy semmiért.
egy dologért, a jól bedagadt
vádlimért.
tizennégy voltam és nekem
volt a legerősebb lábam egész
Southlandben, talán.
egy másik dolog, amiért az utat
érdemes volt megtenni, hogy
megpróbáltam beérni az időt,
ez nagyon fasza
menet volt.
minden alkalommal megdöntöttem
a rekordomat és mentem volna
újra.
egyre gyorsabban és gyorsabban
tekertem.
mindaddig jó volt, amíg
egy fényes napon
fel nem baszták az agyam
egy csávó
piros verdájából
rám üvöltött:
hé, buzikám, figyeld má’
hol a faszomba tekersz!
oldalra néztem, ott
szivarozott abban a régi
tragacsában
az a vén fasz,
egy fiatal szőke
luvnyával maga mellett.
hosszú haját csak úgy
nyaldosta a szél.
emeld fel a segged!
szóltam vissza.
ahogy lelassította a verdát,
berezeltem.
rám nézett, majd
mondta: meg mered
ismételni?
megismételtem.
a luvnya, akinek
a haját nyaldosta a szél,
ránézett, aztán
elröhögte magát.
megállok,
de
a szart is kiverem
belőled!
állj csak meg,
állj csak meg!
szóltam oda.
előre kiabált majd
a padka mellett
megállt.
én is leálltam
a bicajommal
mellette.
nem féltem.
jól voltam.
a verdához sétáltam.
nézett rám
a kocsijából.
nem szállt ki.
a luvnya mondott
neki valamit.
majd hirtelen
gázt adott
és elhúzta
a csíkot.
aztán a sarkon
jobbra fordult.
visszamentem
a cangámhoz.
ráültem,
majd hajtani kezdtem.
visszatért.
tett egy kört a panel
körül.
láttam a pofáját, ahogy nézett
rám.
ritkán látni pofán ilyen
gyűlöletet.
aztán lehajtott
a sugárúton
szem elől hagyva a fiatal
luvnyát.
előre tekertem.
de már nem rohantam.
rekordgyorsasággal a pokolba.
emlékszem még
a csávó pofájára és
az a csaj, hosszú
hajjal gondolt
rám.
akkor váltam igazi
férfivá.


Fordította: Nagypál István
Forrás: Bone Palace Ballet