EMBERI KÖTELÉK
—Seamus Heaney

Közvetlen közelről látni a segédmunkásokat,
ahogy kézről kézre adják a becsomagolt ételt,
a katonák a tömeg felett lőnek, újra neki

gyürkőztem, fogtam a két zsák szeget és a két
vattával bélelt vetőmagzsákot, vonszolásig
húztam, ami elég támaszt adott a lökésig—

szemtől szembe, egy-két lendítés az utánfutó
felé, majd görnyedés, vonszolás, merítés
a következő emelésig. Semmi se múlja felül

ezt a gyors megkönnyebbülést, igazán kimerítő
munka, melyet elengedünk, és sose kérünk
vissza. Talán egyszer majd. Mindenkorra.


Fordította: Nagypál István
Forrás: Human Chain