2013. 12. 19.
:re Bochnia, ELEGY BY MEGHAN O'ROURKE
Tartalom értékelése (0 vélemény alapján):
MEGHAN O’ROURKE
Elégia: félelem nélküli hegy
KARÁCSONY NAPJA
 
Ez a téli nap volt az utolsó, melyre emlékezhettél.
A ház redőnyei fel voltak húzva.
Hó lepi be a földet, akár a kihűlt, pattogó parázs.
A tűz közepén egy örökzöld, az ágynál egy gyenge írisz.
Az égbolt, a hold: a kapualj és az érme volt.
Utolsó napod az első, amelyre emlékszem.
Minden reggel egy érme, egy parázs, egy bogár csípte rángás.
Koszorúval jön át az ajtón a kutya.
A tűz alkudozik a kéményen, a fekete lábnyomot hagyó piszkon át.
Az ágy üres és az ágy nehéz.
A hold kapu vagy érme, ki lehet benne biztos.
A halott nyelve alá kerülnek az érmék.
A halott az első, hogy parázzsá legyen.
Nem emlékeznek az olvadó jégre, vagy a borra és zamatára.
Te alszol, akár a parázs, az érme, az ajtó.


Fordította: Nagypál István
Forrás: Once, WW Norton, 2011, 30 p.

bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés