SEAMUS HEANEY
AZ AJTÓ NYITVA, MÍG A HÁZ SÖTÉT VOLT
   
Az ajtó nyitva, míg a ház sötét volt,
Ezért szólítottam nevén, noha tudtam,
A válasz ebben az időben a csenddé lesz
 
Ez tartott ott, álltam, hallgattam, amíg nőtt
A távolság hátrafele, hátra, egészen az utcáig,
Ahol beléptem (most már emlékszem)
 
A villanypóznák is az utcán voltak.
Akkor és ott éreztem először, hogy egy idegen,
Behatoló talán, arra vár, hogy elvigyen egy repülésre,
 
Már tudatában voltam, hogy itt nincs veszély,
Csupán a visszavonulás, a várva várt
Hiábavalóság, mint egy éjjel egy óriásra nőtt
 
Repülőtér hangárjában késő nyáron.


Forrás: Human Chain, ff, 2010
Fordította: Nagypál István