MEGHAN O’ROURKE
Altatás
 
Jobban mondva, Isten után kutattam.
Kórházban voltam, kézfejemben intravénás tű,
törékeny, műanyag nyéllel. A számba tettem
kezemet, aztán a nővérek kivettén onnan.
Mikor felébredtem, azt mondták, órákig beszéltem.
Körülöttem ezüstösen megcsillanó műszerek.
Mi hozott erre a helyre, amíg aludtam?
Merre lehettem, hogy nem emlékszem?
A fényekkel megtelt gyermekkori parasztház?
 
De egy vatta-felhő se haladt el a nap előtt.
Egy fűszál se barnult be a homálytól.
Egy autó se ment az úton, hallótávolságon kívül
voltak, alig látszottak. Elfeledted,
ki voltál. Emberek jöttek az ágyadhoz
és azt mondták: szeretnek téged.
Honnan is tudhatnád? Nem emlékszel a múltra,
éppen csak érezted, hogy kicsúszik a szorításodból,
akár a búzaszem a vízmosta silóból,
azelőtt születtél, hogy gondoltál rám, rám, rám.


Forrás: Anesthesia In Once, Norton, 2011
Fordította. Nagypál István