RUFUS

Nem figyel Horácra.
Egy kis füzet közepére könyököl,
ahol a költő foltokat hagyott—
kidolgozatlan, akár egy gúnyos
epigramma, szól Rufus.
Püspökvörös zakója kigombolva.

A fal zöld, akár az áspisvipera.
Háta mögött fekete ajtó—
ki tudja, nyitva-e vagy zárva?
Homérosz beengedi az alvilágba,
a nevét kérdi, de ő gúnynevét
mondja— Rufus, cognomen.

A pergamen másik oldala üres,
Horác válasza a kritikára.
Bal fülére jobban hall, mégse
folyik dialóg köztük, hisz ő
se akarja, hogy szembe nézzen
Dante sötét erdejével.