Elátkozott lovasok –Cees Nooteboom Sötétben az apró lyuk: a hold ragyogása, kezükkel csúfították el, túlságosan is akarták, ez lett az új kézjegyük, koronák és kabátok alá rejtett rongyser…
Csúcsok csúcsa –Meghan O'Rourke Ráakadok a megfelelő helyre a hegy árnyékában. Bottal kergetem a százlábút. Vattacukrot nyaló gyerekek, ragacsos-nap. Felvillannak a flipper…
Szex, ismételten –Meghan O'Rourke Akár egy film – búg a mosógép, az érzés önmagának suttog a sötét szobában – fájdalom-sivatag és hosszas várakozás. Elszakadt jegyek elszórva a padlón. …
Le Petit Bonbons "D'ailleurs, c'est toujours les autres qui meurent" –Duchamp sírfelirata 1. Nem láttam még őt korábban így – rózsaszín párduc hatású boa tekeredik erőse…
MEGHAN O'ROURKE Eljövendő szomorúság Felszínre tör az állott-szürke vizben – egy jéghegy, amelyen keresztül utaztunk egy álmatlan, fagyos napot, felizgatja a jég a halakat, ah…
MEGHAN O'ROURKE Szerelmes vers Prérifarkasok a táblahegyen, a holdra vonítanak. Csillagszórás, fagyban. Antilop legel a kiapadt patakparton. A farönkök mély álomban az alföldön. Megtet…
MEGHAN O'ROURKE A hit A kétségeim közt csörög a telefon– gyász, békesség, később, egy elcsukló hang. Egy bizonytalan levegővétel, és a szeretete tovaszál, kihullott hajszálai …
MEGHAN O'ROURKE A HÁZASSÁGRÓL Ahogy a fűben kavicsról kavicsra, fatörzsről fatörzsre, úgy keressük az elvesztett iránytűnket, hattyúként hánykolódunk a fátyolos napfényben, és egymás ka…
MEGHAN O'ROURKE Diagnózis Minden olyan gyorsan történt. Dühösen vitatkoztunk az időjárásról, hogy az valóban lézetik, és bizonyitott tény – ez egyáltalán nem metafora, ez egy betegség…
TEMPLOM ÉS KÓRHÁZ halódó újságcikk-töredék 1. A híradót néztük egyik este. Szürke, vodkásüveg-hegyek – akár a Szt. Miklós Bazilika. A zenélő angyalkába dobott érme koppan. Harsány és m…
MEGHAN O'ROURKE A TENGEREN TÚL Magas lázzal fekszem a padláson. Apró zöld bogarak tetemei hevernek a padlón. A délután végignyikorog az imák alatt. A libegő a háztető felett, kátrány-biz…
MEGHAN O'ROURKE VILÁGRAJÖTT És akkor kislányként felsírtam a városra, két gyengéd kezecskével és két gúzsba kötött lábikrával. Megkaptam a nevem, majd négy órán át hazadöcögtem a barna …