SZEGÉNYEK PERSELYE —Seamus Heaney Még mindig érezni csészényi tenyeredben, ahogy gyűlnek, koppannak a rézgarasok, pennyk, félpennysek a résen át, megtöltve így az alamizsnagyűjtésre …
PIAF Régen normandiai kéjlak ablakában csipogtál. Majd az ülőrúdról rémülten figyelted a Gerny kabarét. Túl az óceánon Marcel vállára repülve pihentél. S bort szürcsölve Grasse kertjében el…
a hölgy vörös ruhában —Charles Bukowski az emberek kifejezéstelen életbe lépnek, főznivaló fiatalságukat leszedik, a férfiak benyomják a Bull Durham filmet vagy egy sült csirke szárnyat (10 cent…
EMBERI KÖTELÉK —Seamus Heaney Közvetlen közelről látni a segédmunkásokat, ahogy kézről kézre adják a becsomagolt ételt, a katonák a tömeg felett lőnek, újra neki gyürkőztem, fogtam a két z…
depis kölyök —Charles Bukowski lóvém az sose volt, de bicajom az igen és ha nyáron volt is egy kis tennivalóm, akkor is lebicikliztem a partig majd vissza. véresre ültem a picsám LAtől Ven…
RUFUS Kiss Tibor, Rufus, olaj, farostlemez Nem figyel Horácra. Egy kis füzet közepére könyököl, ahol a költő foltokat hagyott— kidolgozatlan, akár egy gúnyos epigramma, szól Rufus. Püspök…
KLASSZIKUS —Charles Bukowski angol tanárunk a Jr. High-ban, Mrs. Gredis nem ült az asztala mögött, az első asztal üresen maradt, és felült az asztal tetejére és jó magasan keresztbe rakta a …
NEM NORMÁLIS —Charles Bukowski amikor középiskolába jártam tanárunk elmondott egy történetet egy tengerészről, aki azt mondta a kapitánynak: zászlót? remélem, soha többé nem látom azt a…
ISTEN SZOLGÁJA —Charles Bukowski lehettünk vagy tíz-tizenegy mikor elmentünk megnézni a papot. bekopogtunk. egy kövér, csúnya nő állt az ajtóban. igen?, kérdezte. szeretnénk látni a papot…
KULCS A TÜKÖRBEN Akár otthon, egy itáliai, keretes tükör áll a bejárati ajtóval szemben. Még látlak benne integetni, ahogy becsukom mögötted az ajtót, mégis később nézek bele jó— magam …
PAPÍRSÁRKÁNY AIBHÍNNAK ––Seamus Heaney Giovanni Pascoli "L’Aquilone" című verse után Máshonnan, más időből fúj ma a szellő, a mennyei kék ég felé tartja, verdesi fehér szárnyát, egyre csak …
Származás –SEÁN HEWITT Évekkel ezelőtt beette magát a doh a falakba, majd nyomtalanul eltűnt. A főgerendák feszessége lassan tovaszáll az üreges falakon, a nedves mennyezet megdagadva …